Mennyire értékes a hírlevél a piacodnak?
Mit szólnál, ha egy nap 1500 ember skandálná a neved, amikor az irodádba érsz?
– Mit akarhatnak? – kérdezed egy kollégádtól.
– Azt, hogy 10 percig mesélj nekik arról, amit itt nap mint nap csinálunk. Tudod, milyen problémákat oldunk meg az ügyfeleinknek, milyen termékeken dolgozunk, csupa ilyesmi – kapod a választ.
– Vásárolni is szeretnének?
– Igen, minden bizonnyal.
Először megdöbbensz, aztán a millió dolláros kérdésre gondolsz:
Kiállsz a célcsoportod elé, hogy beszélj velük?
(Vagy ha nem szeretsz szerepelni: delegálsz valakit?)
Micsoda kérdés: PERSZE, hogy beszélsz velük.
A cégek fölmérhetetlen mennyiségű kreatív energiát, időt, pénzt, fáradságot és akaratot tesznek abba, hogy a lehető legtöbb célcsoportbeli ember figyeljen rájuk legalább egy pár másodpercig, néhány mondatig, egy-egy reklámszpotig. Ez természetes, hiszen a figyelemből születik meg az átkattintás, a telefonhívás, a boltlátogatás – és a bevétel. Marketingezni kell.
Pénzégetés lenne NEM beszélni 1500 emberrel, ugye?
Na igen.
De ha a kérdést úgy teszem fel, hogy mikor küldtél utoljára hírlevelet a (mondjuk) 1500 fős listádnak, akkor sokan azt felelik: „...hát több hónapja már annak, és arra a levélre se vagyok büszke.”
1500 fő, akinek írhatnál, de nem teszed.
Mintha minden nap elutasítanád azt, hogy egy konferencia nagytermében előadj, lemondanád a podcastmeghívást, vagy azt, hogy cégedről írjanak egy üzleti lapban.
1500 fő, akit érdekel a céged, mégsem kap tőled semmit.
Ez barátok közt is pazarlás.
Vállalkozótársam: tegyük rendbe egyszer és mindenkorra azt, hogy a hírlevél képes-e értékes lenni a piacodnak (és ezáltal neked).
„Én sem olvasok hírlevelet”
Az 1 fős minta nem reprezentatív semmilyen piacra – főleg úgy nem, hogy a te fogyasztási magatartásod valószínűleg eltér a célcsoportodétól, vagyis nem vagy a saját céged ügyfele.
Tovább megyek.
Ha te valóban nem olvasol hírleveleket (egy darabot sem, soha, semmikor), akkor a kisebbségbe tartozol: a Storydoc saját felmérése úgy találta, hogy az (e-mail-címmel rendelkező) amerikaiak 90%-a legalább 1, a 74%-a legalább 10 hírlevélre feliratkozott. (A ListaMester-i értelemben iratkoztak fel, vagyis legálisan. Ezek az emberek szeretnék megkapni az adott cég leveleit.)
97%-uk legalább egyszer, 56%-uk legalább háromszor megnézi az inboxát egy nap.
A feliratkozási szándékok:
- 39%-uknál az, hogy kapjanak egy jó ajánlatot (pl. webáruháznál feliratkozásért cserébe X%-os kupon)
- 21%-uk híreket olvasna (gyakorlatilag RSS-ként használják az inboxukat)
- 18%-uk szeretne egy témában elmélyülni (erre tökéletesek az olyan tematikus hírlevelek, mint az üzleti hírekkel foglalkozó Morning Brew)
- 16%-uk exkluzív tartalomhoz férne hozzá
- 5%-uk szeretne többet tudni egy-egy termék újdonságairól és az új bejelentésekről (a meglévő kütyüid frissítéseiről vagy a kedvenc gyártód új termékeiről szívesen olvasnál hírlevelet, nem?)
„Ezek amerikai adatok.”
Épp ezért különösen érdekesek.
Ott még nagyobb a reklámzaj, még erősebb az üzleti verseny, még fejlettebb a marketing, mint Magyarországon. Ebből következik, hogy itt nekünk könnyebb dolgunk van, a te számaid várhatóan magasabbak lesznek.
A világ legnagyobb közösségi média platformja nem létezik, mégis hatalmas befolyása van
2022-ben becslések szerint 4,26 milliárd e-mail-felhasználó volt világszerte, 2026-ra 4,73 milliárdra várják a bővülést.
Ha az e-mail egy közösségi platform lenne, akkor ennyi felhasználóval egyértelműen a legnagyobb volna.
Természetesen az e-mail nem közösségi felület… hanem annál is jobb: egy (valamennyire) decentralizált csatorna. (Decentralizált: nincs 1 központi szereplő.)
A decentralizáltság 2 okból fontos (mindkettő az üzleti biztonságod növeli):
1. Nagyobb szabadságod van a marketingben.
Nem tudja egyetlen szolgáltató (pl. Gmail) vagy hírlevélküldő (pl. ListaMester) sem megszabni azt, hogy miről írhatsz (vagy nem írhatsz) levelet, az hogyan nézhet ki, mikor küldheted ki.
Kizárólag a hatályos törvényeknek kell megfelelned – nem kell a szolgáltató irányelveinek, üzleti érdekeinek, ügyvezetői szeszélyeinek megfelelned (mint egy tipikus közösségi média esetén).
2. Te és a felhasználóid nagyobb védettséget élveztek.
Az egyik legközvetlenebb elérés a piacodhoz a hírlevél. (Hasonló közvetlenség még az, ha megvan a telefonszáma és felhívod, megvan a címe és postázol neki stb.)
Ha a feliratkozód szolgáltatót akar váltani (megunja a Hotmailt), megteheti anélkül, hogy téged elveszítene: az új címével feliratkozhat hozzád.
Ha te szolgáltatót akarsz váltani (mert észrevetted, hogy világbajnok árazásunk van), a címlistád néhány kattintással exportálhatod és importálhatod.
Hasonlítsd ezt össze azzal, ha a felhasználód a Facebookot hagyja ott (önszántából – vagy csak megunta a platformot): elveszítitek egymást.
„És B2B-ben is működik?”
Egy friss eMarketer-adat szerint B2B marketingesek a multichannel stratégiájuk legnagyobb hatású csatornájának az e-mailt tartják. (Multichannel: több csatornát használó stratégia, pl. kommunikálsz hírlevélben, Instagramon és YouTube-on is.)
Az Omnisend felhasználói minden e-mailre költött dollárukért cserébe 72-t keresnek, a Litmus úgy találta, hogy az egy dollárért elérhető bevétel az Egyesült Államok cégeinél 40, az EU-ban 43 dollár (a teljes mintára átlagolt ROI 1 dollár költésre 36 dolláros megtérülés).
Ezek egyikén sem lepődsz meg, hasonló számokat már sokszor hallottál. Melletted ülünk a marketingkonferencián (olvasd el közvetítésünket az Ecommerce Expóról), megbeszéljük az e-mail-marketing újításait és a 36-72-szeres megtérülés eleve egy olyan adat, ami alapján e-mail-marketingezned kéne már legalább 10 éve.
Mi tart hát vissza?
„Kötelező rossznak tartom, ezért kiküldöm (de nem szeretem)”
Azt hiszem, itt tart a marketingesek és cégvezetők többsége.
Nem szeretik, nyűg nekik, de tudják, hogy 30-40 év tapasztalata, a friss ROI-számítások, a piaci logika és minden üzleti észérv (lsd. fent a biztonságról) amellett szól, hogy a marketingstratégiájuk részévé tegyék a rendszeres hírlevelezést.
Ebből születnek a szégyenkezéstől bűzlő hírlevelek:
- A tárgymező az is lehetne, hogy „bocsi, hogy zavarlak”. (De inkább e cikk alapján írj tárgymezőket.)
- Az első mondat is mintha szabadkozás volna („tudom, hogy te sem szereted az e-maileket, de most szeretném, ha az akciónkra figyelnél 2 percig”).
- Majd eltelik 2 hónap, mire a levélküldés traumáját kiheveri a marketinges, egy konferencián (vagy ehhez hasonló cikkben) újra elolvassa, hogy mennyi bevétel van a jó e-mailekben és megpróbálja újra. „Bocsi, megint én vagyok a koszlott kis hírlevelemmel, légyszi, ne utálj nagyon!”
Nehéz úgy nyerni, ha veszíteni állsz oda.
Egy kérdést kell megválaszolnod:
Miért abból indulsz ki, hogy a hírleveled zavaró és értéktelen?
A spammerek bűneit nem veheted a nyakadba
Furcsa helyzet:
Spammerek és black-hat marketingesek szégyenérzet nélkül használják a kiskapus, illetve teljesen illegális stratégiákat.
Van bűntudatuk?
Nem sok.
Helyettük bűntudatot érez a hozzád hasonló etikus marketinges, aki bizonygatja, hogy az ő hírlevele opt-inelt címzettekre megy ki (mást a ListaMesterben nem is engedünk: nálunk csak etikus e-mail-marketingesek küldenek), értéket ad, tisztességes munkával készült.
Ha ez így van (márpedig így van), akkor a helyes hozzáállás:
„Kedves feliratkozóm, izgalmas és értékes hírlevelet küldök. Szerintem szeretni fogod, de ha mégsem, akkor 1 kattintással le tudsz iratkozni bármikor. Megtisztelsz, ha teszel egy próbát.”
Vagy valami ilyesmi. Így írj jó feliratkozási oldalt.
A minőségi hírlevél nem egy „zavaró értékelen valami” hanem a feliratkozóid számára komoly érték. Ennek magabiztosságával érdemes küldened.
Ezt az állítást egy nálunknál jóval nagyobb névvel fogom megvédeni:
A marketinged értékes
Jay Abraham amerikai marketingstratégia (a legjobbak egyike, élő legenda) állítja: ha a terméked ( / szolgáltatásod) valóban megold egy problémát, akkor kötelességed, hogy mindent megtegyél, hogy ezt az ideális vevők tudtára hozd.
- Például ha fáj a fejem, te pedig aszpirint árulsz, akkor nem teszel nekem szívességet azzal, ha inkább nem küldesz hírlevelet, hogy ne zavarj engem, úgyis van elég bajom a fejfájással.
- Ha cash-flow-problémák vannak a cégemben egy szervezetépítési probléma miatt, te pedig szervezetfejlesztőként ezt meg tudnád nekem oldani, akkor nem teszel nekem szívességet azzal, ha nem hirdeted a közösségi médiában a szolgáltatásod, hogy ne zavarj engem holmi reklámokkal.
- Ha egy kiváló és ár-értékben valószínűleg a legjobb hírlevélküldőt fejlesztettük, akkor nem teszek neked szívességet azzal, ha inkább nem írok róla cikket és nem küldök hírlevelet, hogy ne zavarjalak téged.
Nyilván mindennek alapja a piacképes és kiváló termék, amely egy jól definiált célcsoport problémáját megoldja (vagy vágyait beteljesíti).
Ha ez megvan, akkor kötelességed, hogy minden tőled telhetőt megtegyél, hogy szólj nekik: a problémájukra van megoldás.
„Kipróbáltam, nem működött”
Tessék-lássék módon összerakott kampány egy „bocsi, hogy élünk” stílusban megírt hírlevéllel kiküldve egy olyan listára, amire 3 hónappal korábban ment ki legutóbb levél.
Ilyen „teszt” után a cégvezető elkönyveli, hogy az e-mail-marketing nem működik.
Nem az ő kampánya nem működik... hanem az e-mail-marketing mint olyan.
Lehet jól és rosszul tesztelni. A marketing egy másik legendája, Gary Halbert kardoskodott, hogy amikor tesztelsz egy koncepciót, csatornát, ajánlatot vagy bármit, akkor mindenből a legjobbat rakd bele a tesztbe.
- A lehető legjobb listára
- A legerősebb ajánlatod
- A legalacsonyabb áron, ami még üzletileg / stratégiailag számodra jól kihozható
- A legerősebb bónuszokkal, garanciákkal vagy egyéb extrákkal
- A lehető legerősebb szöveggel
Ez azért fontos, mert majdnem biztosra akarsz menni a teszt során. 100%-os bizonyosságod a túl sok változó miatt sosem lesz – de szeretnéd a tőled telhető legerősebb tesztet összerakni.
Miért?
Mert megpróbálsz megszabadulni a „mi lett volna, ha” gondolatoktól.
- Mi lett volna, ha alacsonyabb árat próbálsz meg?
- Mi lett volna, ha kicsit erősebb szöveget használsz?
- Mi lett volna, ha erősebb ajánlatot raksz össze?
Ha meg akarod tudni, újra tesztelned kell, ami további idő és költség. Ezért érdemes a Lose yourself mentalitásával tesztelni és elsőre megtudni, hogy működik-e a koncepciód vagy sem. (Tudod: „If you had one shot, one opportunity”).
Emlékezz: a célod az, hogy az e-mail-marketing (vagy bármi más csatornád, kampányod, ajánlatod) működjön, pénzt termeljen neked. Ezért próbálod ki, erről szól a teszt. Ha nem válik be, akkor konferencia szünetében ezzel fogsz felvágni, hogy márpedig te bebizonyítottad az e-mail-marketingről a… mit is? Az e-mailből tíz- és százmilliós bevételeket hozó webáruház marketingese csak mosolyog rajtad.
Ne igazad legyen, hanem valid teszteredményed – és magas árbevételed jó profitaránnyal.
Csinálj előnyt abból, hogy a legtöbb cégvezető nem szereti az e-mail-marketinget
A legnagyobb előnyt mindig akkor tudod szerezni a piacon, ha szembemész az árral – akkor, amikor ennek értelme van.
Ha a piacodon nem szokás e-maileket küldeni… vagy nem küldenek igazán jókat, frisseket, érdekeseket… vagy ritkán küldenek...
...akkor mind az e-mail-küldéssel, mind a szöveggel, mind a küldési gyakorisággal előnyt tudsz szerezni.
Nem elnézést kell kérni, nem óvatoskodni kell, hanem értékes hírlevelet küldeni. Olyat, amire a versenytársaid vagy nem képesek, vagy nem hajlandók.
„Ha ez egy blogbejegyzés lenne, értékes volna?”
Nem az inbox teszi a spamet, hanem a tartalom.
Fontos, hogy a tartalmat és a csatornát képes legyél szétválasztani – és meg tudd ítélni, hogy a piacod számára egy anyagod mennyire értékes.
Írsz egy hírlevelet és utána felteszed az alábbi kérdést:
„Ha ezt a blogra raknám ki, értékes volna?”
Vagy:
„Ha egy videót forgatnék erről, értékes volna?”
Vagy:
„Ha személyes találkozón beszélnék erről az ügyfelemnek, érdekelné őt?”
Ha a válaszod IGEN, akkor a hírleveled értékes – és nemcsak bűntudatmentesen küldheted ki, hanem morális kötelességed kiküldeni, értéket adni a piacodnak és így magasabb árbevételit hírlevelezni magad.
Folytasd az olvasást ezzel a cikkel:
Tartalomterv: KEZDŐBARÁT MÓDSZER a tényleg egyedi és hatékony tartalmak kitalálásához
Új hozzászólás